Menü
[woo-currency-switcher show_on' => 'mobile']
Területe 147.181 négyzetkilométer, nagyságrendileg Románia 1/6-a, ebből 75% hegyvidék. Az ország egy többnemzetiségű, többnyelvű, több vallású és multikulturális állam, amelynek hivatalos nyelve a nepáli. Fővárosa és legnagyobb városa Katmandu, amely a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott helye.
Északon a Himalája határolja, amely a világ legmagasabb hegysége, 1300 csúcsa közül 10 nyúlik 8.000 méter fölé és ebből a 10 csúcsból 8 Nepál területén található. A legmagasabb csúcsa a Csomolungma/Mount Everest (8848 méter). Az ország legdélibb része a Terai fennsík (legalacsonyabb pontja a tengerszint felett 70 m), mely a monszun idején gyakran árterületté válik. Az éghajlat a domborzati viszonyoknak megfelelően igen változó, öt éghajlati zónára osztható, nagyjából a tengerszint feletti magasság szerint. A szubtrópusi övezet 1200 méter alatt fekszik, a mérsékelt övezet 1200 és 2400 méter között, a hideg övezet 2400 és 3600 méter között. 3600 és 4400 méter között magashegyi az éghajlat, 4400 méter felett az örök hó birodalma található. Nepálban öt évszak tapasztalható: nyár, monszun, ősz, tél, tavasz. A Himalája blokkolja télen a Közép-Ázsia felől fújó hideg szeleket, egyúttal a monszunszelek északi határát képezi.
A 29 millió lakosú Nepál a világ legszegényebb államai közé tartozik.
Nepál időszámítása egyedül álló, az ország egyben egy külön álló időzóna. Nepálban általánosan elterjedt a nepáli ún. Bikram Sambat naptár használata. Ez a naptár 56 évvel és 8 hónappal jár előrébb, mint az általunk használt naptár. Ugyanúgy 12 hónapból áll egy év, csupán az évkezdés április közepére esik. Tehát pl. 2023. január 1-én a nepáli naptár 2079. Poush (9.) hónap 15-ét írt. Az emberek mindkét formát ismerik, de többnyire a nepálit használja mindenki, és a hivatalos iratokban is ez szerepel.
Nepál az egyetlen ország a földön, melynek zászlaja nem négyszög alakú. Eredeti formájában két zászlóból állt, melyek a XIX. században váltak eggyé.
A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i. e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt, és akit Buddha néven ismerünk.
1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur. A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. Területegyesítő munkáját 1765-ben kezdte, s véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette a Katmandu-völgyet.
2008. május 28-án eltörölték a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánították.
2015 áprilisában 7,9-es erősségű földrengés rázta meg az országot, hatalmas károkat és több ezer ember halálát okozva.
Erősségére jellemző, hogy a főváros, Katmandu pozíciója másfél méterrel elmozdult déli irányba. Az első nagy földrengést több száz utórengés, majd egy második nagy földrengés követte. Több mint 9.000 ember halt meg és közel 22.000 ember sérült meg az összeomló épületek alatt, a földcsuszamlások és a lavinák következtében. A földrengés elpusztított félmillió otthont, több elszigetelt település a földdel vált egyenlővé. Sok történelmi és vallási jelentőségű épület is elpusztult vagy nagymértékben károsodott.
Nepál az egyik legkevésbé fejlett ország a világon, de egyike a világ leggyorsabban növekvő gazdaságainak.
Nepál kultúráját, társadalmi berendezkedését, lakóinak világképét, mindennapi életét és az ünnepeket egyaránt meghatározza és áthatja az élő vallási gyakorlat. A vallás összeolvad a mindennapokkal. Mindent a vallás előírásai szerint mozgatnak.
Nepálban a hinduk, buddhisták és muszlimok békésen élnek együtt. A hinduizmus (80%) és a buddhizmus (11%) között sok esetben összefonódott egymással. Rendszeresen találhatunk olyan templomokat, monostorokat, amelyek mindkét vallás hívői számára nyitottak, buddhisták és hinduk is imádkoznak az eltérő nevet viselő, de ugyanazt szimbolizáló istenséghez. A különbözőségek tiszteletével és toleranciájával teljes az egyetértés.
A legtöbb templomot Nepálban Siva és Visnu tiszteletére emelik. Azt, hogy melyik éppen kié, rendszerint a bejárat előtt álló szobrok jelzik. Síva előtt a bika, Visnu előtt a Garuda, a szárnyas ember trónol. Kifejezetten nepáli istenség Macsendranáth, az eső, a monszun istene és ura, egyúttal a völgy védelmezője. A legtöbb ünnepet a tiszteletére tartják
A Katmandu-völgy nemcsak természeti értékei, hanem a nepáli kultúrában betöltött szerepe miatt is a világörökség része.
A hagyományos üdvözlési forma a Namaszte, vagyis hogy két tenyerüket arcuk vagy mellkasuk előtt összetéve Namaszte köszöntést mondanak. A jelentése leginkább úgy fordítható, hogy a bennem lévő isten köszönti a benned lévő istent.
Az országot hivatalosan 1951-ben nyitották meg a nyugatiak előtt. Az 1960-as és 1970-es években népszerű célponttá vált, főleg a hippik körében.
Nepálban rengeteg vallási ünnep van, szinte minden hónapra jut egy vagy több. Mivel holdhónapokban számítják az időt, ezért az ünnepek évenként más napra eshetnek.
A természeti csodákon túl rengeteg embert vonz az ország kulturális és vallási sokszínűsége is. Nepál kultúrája egyedülállóan gazdag és változatos, köszönhetően az együtt elő számtalan népcsoportnak és vallásnak. Nem csoda, hogy az ezer templom földjeként ismerik, hiszen csak a Katmandu völgyben több mint háromezer templom van, ami szinte felfoghatatlan lehetőséget kínál az ide látogatóknak, hogy elmerüljenek a vallási és kulturális örökségben.
Habár a hangtálakat nagyon sokszor tibeti hangtálként említik, az igazság az, hogy tradicionálisan Nepálban, Bhutánban, Kínában, Indiában, Burmában, Koreában és Japánban készülnek, és csak elenyésző részük származik Tibetből. Fontos megjegyeznünk, hogy a hangtálaknak nincs közük egyetlen valláshoz sem.
Egy öreg lámával készült interjúban elhangzottak szerint Tibetben a kínai megszállás előtt mindössze három hangtál volt.
Úgy tartották, hogy ezek eredete Buddha idejére nyúlik vissza és nagy becsben tartották őket.
A monda szerint, ha valaki megszólaltatta a tálakat, akkor el lehetett dönteni, hogy pozitív vagy negatív a karmája: az utóbbival rendelkező emberek nem tudták megszólaltatni, vagy ha igen, akkor a tál által adott hang nagyon halk és torz volt.
Ezzel szemben, ha pozitív karmával rendelkező ember szólaltatta meg a tálakat azok gyönyörű, tiszta, csengő hangot adtak.
Ezek az ereklyeként számon tartott tálak nagyon híresek voltak és vallási jelentőségük nagyon nagy volt, valószínűleg ez az oka, hogy a mai napig a hangtálakat tibeti eredetűnek tartják.
Úgy tartják, hogy Nepálban Pátan ( लालितपुर Lālitpur ) városában készült az első hangtál. Pátan a Katmandu-völgy legrégebbi városa, története több mint 2300 évre nyúlik vissza.
A sámánok, akik abban az időben a spirituális gyógyítók is voltak, nagy előszeretettel használták a hangtálakat gyógyításra, vagy pl. terhes nők segítésére. A legenda szerint, ha kizárólag hangtálból evett és ivott egy terhes nő, akkor az hozzásegítette ahhoz, hogy könnyen szüljön. Mivel sok energiát veszítettek a terhesség alatt, így oldották meg az ásványi anyagok pótlását is.
Nepálban és India egyes részein, például Orissa, Assam és Manipur északkeleti régióiban a menyasszony és családja társadalmi helyzetét a bronz edények számában és minőségében mérték, amelyet családtagjai hozományként ajándékoztak. Sokszor a konyhában használták ételek és folyadékok tartására és a vendégeket is ezekből a tálakból kínálták.
Hagyományosan a hangtálak nem léteztek hangszerként Nepálban. Különböző formájú és méretű harangok képviselték a szent hangalkotó eszközöket. A tálak évszázadok óta egyike volt azoknak a különféle eszközöknek, amelyeket ételek tálalására, gabonafélék mérésére, hagyományos gyógyszerek készítésére, főzetek készítésére, szentáldozatok elhelyezésére az istenségeknek és más társadalmi-kulturális célokra használtak.
Nepálban úgy tartják, hogy kb. 6-700 évvel ezelőtt kezdték tudatosan használni a hangtálakat terápiás célokra.
A hangtál egy újkori elnevezés. Régen ZAME BATA-nak hívták ezeket a tálakat ami azt jelenti, hogy „TÁL AZ ÉTELNEK”.
Egy nepáli hangtálkovács szerint minden tálnak két része van: Hang és rezgés.
Szerinte a hang az elmére fejt ki hatást direkt módon és elcsendesíti azt, míg a rezgés a folyadék terekre és a keringésre hat. A tudomány mára bebizonyította, hogy minden emberi szervezetnek szüksége van 90-100 Hz. közötti frekvenciára. A hangtálkovács szerint ez a frekvencia tartja mozgásban a testben lévő keringést. Ha ez felgyorsul, a vérkeringés is gyorsabb lesz és így a vérnyomás is magasabb lesz. Tapasztalata alapján az egészségügyi problémák nagyrésze a nem megfelelő vérellátás miatt alakul ki és előbb utóbb ezen a területen egy blokk fog kialakulni.
Minden olyan esetben ahol a kialakult problémát összefüggésbe lehet hozni a vérrel, vagy a vérkeringéssel, a hangterápia hatékony módszer lehet az egyensúly visszaállítására.
A hangtálak pontos összetétele a mai napig is apáról fiúra szálló titok Nepálban.
A Hangtál mesterek, a hangtál hangjait a test 7 csakrájaként és az Univerzum 7 bolygójaként ábrázolják. Ezek megfelelő összhangban vannak a 7 testcsakrával. Ezzel a „hanggyógyítás” rendszerét hozták létre, amely a hangtál hangját és hangrezgését fogadó személyt a normál én és a kozmikus Én közötti térbe helyezi.
Tradicionálisan nyolc Asta Dhatu néven ismert fémet használnak egy hangtál készítéséhez. Ugyanakkor, ha tudományosan elemzik a tál anyagát, végső formájában csak 7 fém van jelen. Ennek az az oka, hogy a nyolcadik fémet, a higanyt, csak a 7 fém ötvözetének tisztítására használják, amíg ezek még folyékony állapotban vannak. Ehhez a forró folyadékhoz a higany nagyon kis részét adják. Gyorsan elválasztja az összes szennyeződést, amely a 7 fém bármelyikében jelen lehet, majd gyorsan elpárolog és eltűnik az ötvözetből, nem hagyva nyomot. Ez az oka annak, hogy a higany nincs jelen a végső formában.
A kimagasló minőségű hangtálak esetében azonban az ötvözet előállításához csak kiváló minőségű tiszta fémeket használnak. Ezért ebben a különleges ötvözetben nincsenek szennyeződések, így nem szükséges higanyt használni a gyártáshoz.
A hangtálak ára (és hangja is) nagymértékben függ attól, hogy milyen tisztaságú fémeket használnak a gyártás során. A hangtálak két alapvető alkotó eleme az ón és a réz. Meglepő lehet, de akár tízszeres árkülönbségek is lehetnek a jó és rossz minőségű ón között, ami természetesen az elkészült hangtálak árában is megmutatkozik.
Az első Peter Hess® Terápiás hangtálak is az ősi receptben leírt olvasztékból születtek. Az első hangtálak elkészítése óta, a folyamatos laboratóriumi vizsgálatok alapján mára már kissé módosult az összetétel.
Az ötvözetből első lépésként egy vastag lencse alakú korongot öntenek, az úgynevezett nyersdarabot. Ezt a fémet magas hőmérsékletű tűzben felhevítik és három-négy hangtálkovács elkezdi kalapálni fém kalapácsokkal. Újra és újra felhevítik, kalapálják, sós vízben edzik, lehűtik, újra felhevítik, kalapálják mindaddig, amíg kialakul a hangtál jellegzetes alakja. A hangtálkovácsok egymással tökéletes ritmusban dolgoznak hosszú, hosszú órákon keresztül. A speciális kovácsolási technikának köszönheti minden hangtál az egyedi hangzását és rezgését. Amikor kialakult a hangtál formája és megfelelő vastagsága, egy hangtál mester kezd el dolgozni rajta fakalapáccsal, amivel finomhangolja a hangtálat. A folyamat legvégén egy kézi esztergagépre kerül a tál, ahol simára esztergálják és tovább finomítják a hangját és a rezgéseit.
Egy nagyjából 2 kg-os medence tál elkészítéséhez több mint 30 munkaóra szükséges, miközben a gyártási folyamatban egyszerre 3-5 ember vesz részt.
Az így elkészült hangtálak többszörös minőségellenőrzésen esnek át annak érdekében, hogy tökéletes minőségű, hangú és rezgésű Peter Hess® Terápiás hangtálak születhessenek.
Léteznek géppel készített hangtálak is melyeket a mindennapi púdzsa (puja) istentisztelethez használnak. Ezekben vizet és vallási tárgyakat ajánlanak fel az oltárnál, de akár díszként, vagy ajándéktárgyként is tökéletesek lehetnek. Terápiás célra ezeket a tálakat nem javasoljuk.
A hagyományos, kézzel készített hangtálak egyre ritkábbak. Autentikus értékük révén, mivel tiszta fémekből készülnek, ősi öntési módszerekkel a kiváló hang- és rezgésminőség elérése érdekében, ezért drágák, és csak profi terapeuták, zenészek és gyűjtők engedhetik meg maguknak.
